Frissítő nyári finomságok: jégkrém vs. jégkása

A fagylalt mellett a jégkrém és a jégkása a legkedveltebb nyári édesség. A leglényegesebb különbség köztük, hogy az előbbi általában tej-, míg az utóbbi víz- (azaz jég-) alapú; illetve, hogy az előbbit eszik, az utóbbit pedig isszák. Bár, az Egyesült Államokban például jellemzően nem műanyag pohárban, szívószállal szolgálják fel a jégkását, hanem papírtölcsérben, és „harapni” kell, nem szívni.

„Belépés a nézőtérre kizárólag jégkása nélkül”

A jégkereskedelem az 1850-es években indult meg az Egyesült Államokban; a hatalmas jégtömböket autók szállították New Yorkból Floridába. Baltimore-on átkelve gyerekek szállták meg az autókat, egy kis jeget kérve, melyből aztán az édesanyjuk tojás és vanília felhasználásával édes-hűs finomságot készített nekik. Az 1870-es évektől a forró nyári napokon már színházakban is árultak jégkását, erről különböző helyszíni feliratok tanúskodnak, amelyek arra figyelmeztetik az embereket, hogy ne menjenek vissza a nézőtérre, amíg el nem fogyasztották a jégkásájukat. 

Szivárványos és babos jégkása

A második világháború alatt különösen népszerűvé vált a jégkása, ugyanis egyrészt nagyon olcsó volt, így mindenki megengedhette magának, másrészt pedig nem is volt más, ugyanis az összes jégkrémet elvitték a frontra a katonáknak. A jégkása Hawaii-on is népszerű, ám ott egy kicsit máshogy fogyasztják: a pohár aljára édes adzuki bab kerül, arra a jég, a tetejére pedig sűrített tej. Az egyik legnépszerűbb íz, a „Szivárvány” jégből és három különböző színű cukorszirupból áll, amelyeket összeillő árnyalatokból válogatnak össze.

Minden egy fagyos éjszakán kezdődött…

A jégkrémek közül a víz- és a tejalapú nyalánkságok egyaránt népszerűek. Az előbbiek első képviselője egy tizenegy éves San Francisco-i kisfiúhoz, Frank Eppersonhoz fűződik, aki 1905-ben egy nap véletlenül kint hagyott a tornácon egy pohár üdítőt egy fa keverőpálcával. Mivel éjszaka a hőmérséklet nulla fok alá süllyedt, az ital megfagyott, és megszületett az első pálcikás jégkrém. A nyilvánosság elé viszont csak 1922-ben került ez a finomság, az oaklandi Tűzoltók Bálján, a lánglovagok ezzel hűsítették magukat a partin.

Már a perzsák is ettek jégkrémet

A tejalapú fagyikat és jégkrémeket tejtermékek – főként tehéntej vagy tejszín, de akár birka- vagy kecsketej –, cukor és gyümölcs felhasználásával gyártják. A készítés titka, hogy lassan kell lefagyasztani őket, hogy elkerülhessük a kristályosodást. Már az ókori Perzsiában is ettek jégkrémet, persze még nem mai formájában: egy tál hóra szőlőlevet csepegtettek, és azt fogyasztották a forró nyári napokon. Tejet először az arabok adtak hozzá a X. században. A mai jégkrémek számtalan ízben, formában és színben készülnek, a legnépszerűbb íz a csoki és a vanília.